A nevem Sujbert Ákos, 24 éves vagyok. 2022-óta a Duna-Tisza közi Népművészeti egyesület tagjaként dolgozom. Első találkozásom a kovácsmesterséggel kisiskolás koromban történt nagyapám közreműködésével. Azonnal megfogott a varázsa. Az évek alatt sok más tevékenységben is kipróbáltam magam, például sokáig foglalkoztatott a bőrdíszművesség, de sosem éreztem igazán magaménak. Néhány év elteltével találtam rá újra a kovácsolásra, azon belül is a késkészítésre. Ez az a mesterség, aminél azt érzem: erre születtem. Megkaptam nagypapám kovácsüllőjét, amely remélhetőleg egész életemben jó szolgálatot tesz majd. Kezdetben az ő saját készítésű kovácstűzhelyét használtam, mára ezt leváltotta egy általam készített gázüzemű darab. Hatalmasat lendített a munkán, mikor megvásároltam az én „kis” ráverő segédemet egy golyósprés formájában, valamint szalagcsiszológépem megépítése. Az utóbbi évben sok új taggal bővült a kis gépparkom, a síkköszörű építése mellett például sikerült szert tennem egy régóta vágyott gépi kalapácsra is, amit sajnos még nem tudtam munkára fogni.

Idővel egyre komolyabb darabok kerültek ki a kezeim alól. Beletanultam a damaszkolás művészetébe, hogy minél különlegesebb pengéket alkothassak. Damaszk pengéimben mindig megtalálható a 15n20-as acél, ezt általában M1 vagy 1095-ös acéllal párosítom. Anyaghasználatot tekintve elég változatos a palettám. Munkámban mindig törekszem a kiváló minőségre és az egyediségre, emellett folyamatosan fejlesztem magam, új technikákkal kísérletezek. Autodidakta módon tanultam, és a mai napig tanulom ezt a mesterséget sosem fogyó lendülettel. Teljes elhivatottsággal művelem, igyekszem munkámmal maradandót alkotni, kitűnni a tömegből és bizonyítani, hogy nem a csak kor tesz valakit mesterré, hanem a képzettség, az új technikák, módszerek befogadása az elutasítás helyett. Hiszem, hogy odafigyeléssel és kemény munkával tudunk valami igazán maradandó értéket alkotni.